Belize híres természeti képződményéből, a Kék Lyukként is ismert víz alatti barlangból és környékéről vettek kőzetmintát amerikai kutatók. Ezek alapján megállapították, hogy időszámításunk előtt 800 és 900 között a térséget szélsőséges szárazság sújtotta. Ez éppen arra az időre esik, amikor a maja társadalom először felbomlott. Miután visszatértek az esők, a maják északabbra vándoroltak, de néhány évszázaddal később újra eltűntek – ami megint egybeesett egy hosszabb száraz időszakkal.

Bár nem a mostani kutatás az első, amelyik a szárazsághoz köti az indián törzs bukását, az új eredmények megerősítik a feltételezést, hogy az aszályok okozták az eltűnésüket. André Droxler szerint, aki a Rice University tudósaként a tanulmány egyik szerzője, az adatok azért is meggyőzőek, mert az egykori maja területek számos pontjáról gyűjtötték be hozzájuk a leleteket. Az utóbbi években egyre több kutatás mutatott rá a szárazság szerepére, de eddig mindegyik kisebb területre korlátozódott.

Az aszály fő oka a trópusi összeáramlási zóna (ITCZ) eltolódása lehetett. Ez az a terület az Egyenlítő környékén, ahol a két félgömb passzát rendszere találkozik. Az ITCZ nyáron általában ellátja csapadékkal a Yucatán-félszigetet, télen pedig délebbre húzódik. Több tudós szerint a maják eltűnése idején ez az időjárási rendszer teljesen elkerülhette a félszigetet, ami annak időleges kiszáradásához vezetett.